A Palo Santo fája és mind inkább illata a mai napig egzotikusnak számít, annak ellenére, hogy egyre elérhetőbbé válik az európai felhasználók számára. A fűszeresen meleg illatú Dél-Amerika nyugati partvidékéről, elsősorban Peruból, Ecuadorból és Kolumbia egyes részeiről származik. Ezen kívül Brazília és Argentína erdejeiben is megtalálható különleges fája. Egy nagyon lassan növő fafajtáról beszélünk, melynek hím egyedei a száz évet is túlélhetik (Arról, hogy hím-e vagy nő, később írunk majd). Éppen ezért is tartják nagy becsben ezt a fát.
A Palo Santo spanyolul szent fát jelent ( palo - fa, santo - szent ), mely kifejezéssel más helyeken más fákat is illetnek, de ebben az esetben a Bursera graveolens-ról van szó, mely hasonlóan a tömjénhez és mirhához a balzsamfák ( Burseraceae) családjába tartozik, így nem meglepő módon nem csak a fájával, hanem a gyantájával is találkozhatunk.
A Palo Santo fáját még különlegesebbé teszi az a kémiai folyamat, mely a már kidőlt fában indul be. A még élő fa gyanta tartalma elenyésző, így az a Palo Santo fa, amit kivágtak, illat és hatóanyag tartalmát tekintve jóval elmarad a természetes úton kidőlt fákétól. Ugyanis azokban a fákban, melyek a maguk idejében dőltek ki, évek során, (3-10 évről beszélünk) lassú metamorfózison, átalakuláson esnek át. Ez az idő szükséges ahhoz, hogy a fában jelen lévő gyanta koncentráltabbá váljon. Ennek köszönhető a jól ismert, átható aromás illat.
Ennek tudatában mi, itt Európában is talán nagyobb tisztelettel fogunk a Palo Santo fához fordulni mindennapjaink során, értékelve a természeti és az emberi erőforrásokat, melyeknek hála mi is jóllétünk emelésére használhatjuk.
Ezt óvandó, Peruban 2014 óta külön hatóság ( SERFOR ) felügyeli a Palo Santo gazdálkodását és importját, erről bővebben egy következő bejegyzésben olvashatsz.
Szerző: Papp Csilla
Szerkesztette: Molnár Enikő Dorottya
Hozzászólások