Dióhéjban a füstölésről

A faszenes füstölés a természetes füstölés legősibb módja: az ember vélhetően azóta füstöl, amióta ismeri és használja a tüzet ( több százezer éve... )

Mivel a füstölés ezen módja teljes figyelmet kíván, ezért "wellness" célokra ( ld. térillatosítás ) nem  nagyon használjuk, elsősorban szertartásokhoz, rituálékhoz, gyógyításhoz, imához, szakrális tevékenységekhez ajánljuk.

Tértisztításhoz és auratisztításhoz is ez a megfelelő választás, ha nem kaliforniai fehér zsálya köteget vagy Palo Santo-t akarunk használni.

Ilyenkor megvan az az előnyünk, hogy egy jól kiválasztott, megfelelő füstölőszert vagy keveréket - amely személy és térspecifikus - tudunk füstölni.

Mire van szükségünk a faszenes füstöléshez?

  - faszenes edényre és alátétre ( tértisztításhoz a nyeles edényeket ajánljuk )
 - hőelvezetés céljából homokra vagy sóra ( ha nem faszenes rácsos edényen füstölünk )
 - faszénre
 - egy csipeszre, amivel meg tudjuk fogni a szénpogácsát, mikor nyílt lánggal begyújtjuk
 - végül adagolókanálra és a kívánt füstölőszerre

Egy tűzálló edénybe tegyük bele a homokot, melynek az a szerepe, hogy így a faszén szépen megtartja a parazsát, illetve a hő egyenletesen eloszlik, és mivel közvetlenül nem érintkezik a faszén az edénnyel, ezért nem okoz elszíneződést sem és csökkentjük edényünk elpattanásának esélyét is ( ha porcelánból vagy kerámiából készült edényünket használjuk ).

Amennyiben a kényelmes öngyulladós faszén mellett döntöttünk, figyeljünk a begyújtási folyamatra, mert előfordulhat, hogy a faszén úgy gyullad meg, mint a tűzijáték. És mivel a füstje sem igazán kellemes, ezért javasolt a faszén begyújtását a szabadban ( kertben, teraszon ) elvégezni.

A begyújtási folyamat úgy történik, hogy a csipesszel megfogott faszenet egy gyertya vagy az öngyújtó lángja fölé tartjuk, és látni fogjuk, hogy a faszén egy kis részen szikrával elkezd reagálni, amely lassan tovaterjed. Ekkor tegyük a faszenet élére állítva a homokba, és hagyjuk, hogy a levegő és a szél elvégezze a többi munkát. Természetesen tarthatjuk a faszenet végig a csipesszel is.

Nem öngyulladós faszén esetén sokkal több időre és türelemre van szükségünk, hogy a szén teljesen átizzon, viszont nem is fogjuk érezni az öngyulladást segítő vegyi anyag illatát, és természetesen be sem lélegezzük. Lehet már olyan öngyulladós faszenet is kapni, melyben egy természetes anyag segíti a faszén könnyebb meggyúlását.

Mikor a faszenünkön megjelenik egy hamvas szürke hamuréteg, az jelzi, hogy az intenzív hő lecsendesedett (továbbra is több száz fokon izzik), ráhelyezhetjük a homok vagy só rétegre és rátehetjük a füstölőanyagot. Mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a faszén gyakran túl magas hőfokkal ég, ezért gyakran folyamodunk olyan praktikákhoz, melyekkel igyekszünk mérsékelni a leadott hőt:

• rászórhatunk pici homokot
• rászórhatunk kevés sót
• tehetünk rá kicsi hőálló kerémialapkát

A homokkal való beszórásnak még az is az előnye, hogy ha másik füstölőanyagot szeretnénk rátenni, akkor egy hőálló kanál segítségével egyszeűen csak lekaparjuk a homokot a füstölőanyaggal együtt és rátesszük a másikat.

Mi alapján választunk faszenet ?

A korábban említett használati praktikákon túlmenően a faszén mérete lehet még mérvadó, 27 mm-től egészen 50 mm-ig terjedő méret meghatározza az égési időt, ami kb  20 perctől egészen egy óráig eltarthat.

Szertartás, rituálé esetén érdemes a hosszabb égésidejű szeneket választani: tovább izzanak, és a közepükbe egyszerre több füstölőszer tehető, így intenzívebb a füstképződés.

A hagyományos faszenes füstölés modern, kisebb légterű helyiségekben is könnyedén megvalósítható megoldása a füstölőrácsos edény, alkalmazása nagyban megkönnyíti és élvezetessé teszi a füstölést. A füstölőrács használatával nem éri olyan intenzív hőhatás az elfüstölni vágyott alapanyagokat, így azok nem csak megperzselődnek, megégnek, hanem az egyenletes hő hatására illatuk kibomlik, kivirágzik, és hosszabban érződik, mint a faszénen való füstölés esetében. Ehhez az újfajta füstöléshez egy füstölőrácsos edényre vagy egy meglévő aromalámpára van csak szükségünk, melynek levehető a tálkája, és a helyére a füstölőrács (rozsdamentes acél vagy réz) kerül. Lakásunk, kezelő helyiségünk vagy irodánk (ha minden körülmény megfelelő) ékköve lesz az általunk kiválasztott egyedi rácsos edény, találsz zsírkőből, rézből vagy magyar keramikus által kézzel készített gyönyörő edényeket, amik mind ideálisan vannak kiképezve a füstöléshez.
Szükséged lehet még adagolókanálra, nagy fém kefére, edény alátétre, mécsesre, csipeszre és mécsesalátétre.

Az edényben füstölőrács alá elhelyezzük a meggyújtott teamécsest, majd pedig a rácsra tesszük a füstölnivalót, mely lehet önmagában tiszta, natúr gyanta ( pl. tömjén vagy mirha ), vagy egy előre elkészített keverék. Egy füstölés alkalmával 1-2 adagolókanálnyi (mokkáskanálnyi) anyagot tegyünk a rácsra. A legideálisabb, ha a teamécses lángja és a füstölőrács között kb. 8-9 cm a távolság, ez elég hőt biztosít a növények elfüstöléséhez, illatanyagaik kíméletesen jutnak a légbe, továbbá a füstölőrács használatával kevesebb füst keletkezik, így nem hat zavarólag egy kisebb légtérben sem.

Fontos megemlíteni és kiemelni a teamécses szerepét a füstölés során! Tapasztalataink alapján, minden gyertyának egyénisége van, más hővel, más intenzitással égnek. Így előfordulhat, hogy adott gyertya percek alatt megperzseli a rácson lévő anyagot, míg a következő be sem indítja a füstölést. Ha túl erősnek ítéljük gyertyánkat, oltsuk el és vágjuk vissza a kanócot, a kisebb láng moderáltabb hőleadást eredményez. Abban az esetben, ha pár perc elteltével sem indul be a füstölés, emeljük meg a teamécsest egy erre a célra kialakított kerámia koronggal vagy bármilyen hőálló, nem éghető koronggal, légy kreatív (mi már használtunk befőttes üveg kupaktól elkezdve másik mécses táljkájáig sok mindent), a lényeg, hogy csökkentsük a láng és az anyag közti távolságot.

A rácson elhelyezett anyagok égési ideje függ a mécses erősségétől, attól, hogy a választott füstölőanyag milyen arányban tartalmaz gyantát ( minél magasabb a gyanta tartalma, annál hosszabb a füstölési ideje, ebből következik, minél kevesebb gyantát látunk vagy teszünk keverékünkbe, annál gyorsabban elfüstöl ).

A füstölőrácsos edényhez használt füstölőanyagok teljesen természetesek, semmilyen mesterséges adalékanyagot, tartósítószert nem tartalmaznak !

A természetes füstölőanyagok füstölőrácsos edényen történő füstölésének egyetlen "piszkos munka" része, az a füstölőrács tisztítása. Leginkább a gyanták illetve a gyantásabb füstölőkeverékek azok, melyeknek használata után szembesülhetünk azzal, hogy rácsunk eltömődött vagy vastag anyagréteg olvadt a finom fém hálóba.

Egy egy rács több éven át használható, ha rendszeresen rászánunk pár percet a megfelelő tisztítására! Szükséged lesz egy csipeszre vagy fogóra és bármilyen nyílt lángra.

Hogy ez hogyan is zajlik?

Minden rács mellé ajándékba kapsz egy kis fém kefét, mellyel a szárazabb keverékek maradékát le tudod söpörni. Miután a rácsba ragadt anyagot a kefével már nem érdemes és nem is lehet eltávolítani, fogjuk meg egy csipesszel a rácsot (vagy fogóval, csak ne a puszta kezeddel) és nyílt lángba tartva ( ez lehet szakács fáklya, vihar gyújtó, öngyújtó vagy gyertya lángja - legerősebbtől a gyengébbik felé sorolva őket ) hagyjuk, hogy az anyag lángra lobbanjon. A lángtól ne ijedjünk meg, anyag mennyiségtől függően eltarthat 1,5-2 percig is a telejs kiégés. Miután elaludt a kiégő anyag lángja, a maradék kormot a kis kefe segítségével söpörjük ki. És készen is vagyunk.

Felmerülhet a kérdés, hogy milyen gyakran kell ezt megismételni?

Ez függ attól, hogy melyik füstölőanyagot részesítjük előnyben (füstölőkeverék, tömjénkeverék vagy tiszta gyanta) és milyen gyakran váltogatjuk a füstölőanyagot a rácson! Tapasztalataink szerint kb. 3-5 füstölés után érdemes megcsinálni a tisztítást.

A természetes füstölőanyagok egyik fajtája és a keverékek egyik összetevője a növényi gyanta, mint például a tömjén, a mirha, a kopál vagy a fenyőgyanta. Nagyon sok fajtája létezik, csak tömjénből találhatunk vagy 20-30 félét. Mindegyiknek más az illata és természetesen más hatással is van ránk, hiszen más információt közvetít felénk.

Közös tulajdonságuk, hogy egy fa vagy cserje "izzadja" ki magából, hogy a kérgén keletkező véletlen vagy szándékos sérülést begyógyítsa. Ha van kertünk és gyümölcsfánk, akkor azon is láthatunk ilyen gyantacseppeket. A növényi gyantákat évezredek óta használják az emberek, nemcsak füstölésre, hanem belsőleg gyógyításra is( pl. a tömjénnek erőteljes gyulladáscsökkentő hatása van, a sandaraknak görcsoldó, a guggulnak összehúzó és tisztító ), akárcsak a gyógynövényeket. Külsőleg is használták őket pl. krémekbe, balzsamokba, de a bútorkészítésben is régóta segíti a mesteremberek munkáját ( pl. dammar, masztix, sandarak, sárkányvér ).

A legtöbb gyantát magában is füstölhetjük, ekkor érezzük igazán az eredeti, tiszta illatukat, de némelyek nagyon megfolyhatnak ( pl. masztix, benzoe, elemi ), ezért füstölőrácsos edény használata esetén ilyenkor érdemes kicsi alufóliát tenni alájuk, vagy növényi szárítmányokkal együtt füstölni, ilyenkor a növény jótékonyan felissza a gyantát, ami pedig megvédi a növényt a megégéstől. A megfelelően összeállított keverékekben a gyanták és a növények egymás hatását kiegészítik és erősítik, így alkotva szinergiát és létrehozva egy új, magasabb szellemi, energetikai minőséget.

A természetes füstölőanyagok másik fajtája és a keverékek egyik összetevője a növényi szárítmányok. Ezek rendszerint olyan növények szárított és aprított részei ( gyökér, szár, levél, virág ), melyek tradícionálisan gyógynövényként és/vagy fűszernövényként is használatosak, ilyen pl. a levendula, zsálya, kakukkfű, citromfű, borókabogyó stb, de füstölünk olyan növényt is, ilyen pl. a tuja, mely belsőleg alkalmazva mérgező lenne, füstölve azonban nem. Bizonyos növényeknek több részét is füstölhetjük, ilyen pl. a borókafa, borókahajtás, borókabogyó, vagy akár a növényi szárítmány mellett a gyantája is ismert füstölőanyag ( fenyőgyanta-fenyőtűlevél, cédrusgyanta-cédrushajtás ).

A növényeket ritkán füstöljük önmagukban, általában valamilyen gyantával keverve kerülnek a faszénre vagy a füstölőrácsra, mely megvédi őket attól, hogy túlságosan megégjenek. Ez alól csak néhány növény kivétel. Ilyen pl. a fehér zsálya, melyet gyakran füstölnek úgy, hogy egy-egy levelet meggyújtanak és hőálló edénybe tesznek, illetve azok a növények ( cédrus, kék zsálya, sivatagi zsálya, marcipán zsálya, hegyi balzsam, tuja stb. ) melyeket a különféle indián és más sámánisztikus hagyományokban ún. kötegben ( smudge ) füstölnek ( ezek lehetnek egyféle vagy többféle növényből ), valamint a Palo Santo, mely a dél-amerikai indiánok szent fája. Ezt a hasított, balzsamos-fűszeres illatú fadarabot hagyományosan meggyújtják, és addig hagyják izzani ( nem kell félni, nem lángol ), ameddig csak szükség van rá.

Füstöléskor a tűz transzformáló energiája által felszabadulnak a növényekből a bennük tárolt szellemi minőségek, melyek erőteljesen hatnak az ember finomenergetikai rendszerére és a bennünket körülvevő környezet morfogenetikus mezejére. S bár a füstölésnek fizikai hatása is van, az előbb említett lelki-szellemi minőség sokkal fontosabb a fizikainál. Ezért különösen fontos, hogy valódi és tiszta alapanyagokat füstöljünk, mert csak azokból tudnak felszabadulni a tiszta információk.