Blog címkék: Cédrus

A sámánisztikus tradíciókban szerte az egész világon füstölőedényként használják ezt a csodálatosan szép és méltóságteljes kagylóhéjat, meghívva vele a víz elem és a végtelen óceán energiáját a szertartásokba.
A héj oldalsó részén végigfutó kicsi lyukak kifejezetten praktikusak ebből a szempontból, mert a füstölés során megfelelő szellőzést biztosítanak, és a héj maga pedig nagyon kemény, jól ellenáll a hőnek, ami egy füstölőedénynél alapfeltétel.

Többféleképpen füstölhetünk benne:

• a meggyújtott fehér zsálya vagy más növényi köteget elhelyezzük benne és hagyjuk végigégni
• kevés homok vagy föld „béléssel” faszenes füstölésre is alkalmassá tehetjük
• ha nem sajnáljuk a szép belsőt, akkor a növényeket közvetlenül is meggyújthatjuk benne

Az észak-amerikai indiánok különböző szertartások alkalmával leggyakrabban a négy szent növényt azaz a fehér zsályát, a cédrushajtást, az illatos szentperjét és a dohányt füstölték benne, gyakran némi kopál gyantával együtt.

Az ABALONE ( vagy más néven PAUA ) kagylóban való füstölés számukra szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen a benne való füstöléskor egyesülhet a négy elem: a kagyló testesíti meg a vizet, a homok a földet, az elhamvadó növényi részek a tüzet, a füst pedig a levegőt. Így a négy elem egyesülésével, az energetikai teljességben tisztulhat meg a test, a lélek és a szellem is.

Az ABALONE kagyló, vagy magyarul tengeri fülcsiga a Haliotis nemzetség tagja, mely a világon sokfelé megtalálható ( pl. Új-Zéland, Fülöp-szigetek, Dél-Afrika, Mexikó ).
A kívül barnás-fehéres, jellegtelen „csigaháza” sima, gyöngyház színű, azúrkék foltokban játszó csodaszép belsőt takar, mely lelőhelytől és fajtától függően különféle mértékben csillogó és szivárványos, a legszebb kagylókat Új-Zélandon találjuk ( Haliotis Iris ), melyet előszeretettel csiszolnak ékszernek is.

Méretben is széles a választék, az egészen picitől ( XS -5x7 cm ) kezdve az egészen nagyig ( XL -13x18 cm ) mindenki találhat magának tetszőt.
Előszerettel helyezik fából készült ún. kobra-lábra.

További érdekesség, hogy az új-zélandi maorik például kedvenc csemegéjükként fogyasztják, de a távol-keleti éttermek étlapján is gyakran megtaláljuk, hiszen meszes külseje finom, ízletes belsőt rejt.

Fotó: flickr

• A növényi kötegek a természetes füstölés egy különleges részét képezik, melyek használata az észak-amerikai indián valamint a közép-ázsiából származó, sámánisztikus tradíciót követő népek ( kelták, szkíták, hunok, magyarok, mongolok stb. ) hagyományaiban gyökerezik.
• Ezekben a kultúrákban elképzelhetetlen volt a mindennapi élet, az azokhoz tartozó hétköznapi rituálék, de a különféle gyógyító, ünnepi vagy mágikus szertartások is valódi, tiszta, füstölő használata nélkül.
• És ahogyan a bambuszpálcikás füstölőt Indiához kötik, úgy kapcsolódnak a kötegek ( angol nevén smudge-ok ) az északi félteke sámánisztikus tradíciójához, hiszen itt fejlesztették tökélyre a kötegek füstölését és adták át hagyomány formájában az utókornak.
• Mivel a kötözéshez friss növény kell, ezért rendszerint honos és idény szerinti növényekből „dolgoznak”, így tavasztól őszig különféle kreációk tudnak születni, attól függően, hogy éppen minek van itt az ideje. A kötözés maga is egy mágikus rituális cselekedet ( beleértve magát a gyűjtést / szedést is ), nem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan kötünk össze :-)
• Mivel ez a tradíció jórészt az észak-amerikai indián vonal révén honosodott vissza Európába, ezért az ottani növények használata terjedt el a köztudatban, és került be a kereskedelembe a globalizáció révén( pl. fehér zsálya, hegyi balzsam, cédrus ), de azért érdemes tudatában lenni, hogy eleink orvosi vagy más honos zsályából, rozmaringból, levendulából, tujából és más a területükön föllelhető növényből kötötték a kötegeket.

A képen a fehér zsálya köteg mellett egy orvosi zsálya-levedula-rózsaszirom köteg látható.

Az észak-amerikai indiánok egyik ikonikus füstölős kombinációja ez a keverék, melyet kicsi világos kopállal rácson vagy faszénen is füstölhetünk, de leggyakrabban mégis kötegben használjuk.

Aki olvasta korábban a fehér zsálya – sárkányvér bejegyzést, az átugorhatja a következő pár sort :-)

----> A kaliforniai fehér zsálya ( Salvia apiana ), az észak-amerikai indiánok egyik legszentebb és leggyakrabban használt füstölőszere Európában is igen közkedvelt lett az utóbbi években. Bár fanyar illata a tömjénéhez hasonlóan igen megosztó ( azaz valaki vagy szereti, vagy ki nem állhatja ), tisztító hatása megkérdőjelezhetetlen.

----> Mivel víz elemű növényről van szó, ezért erőteljesen dolgozik és tisztít érzelmi szinteken, de ami még talán ennél is fontosabb ajándék / üzenet / mágikus hatás, hogy kitisztítva a „zavaró érzelmeket”, ahogy a buddhisták nevezik őket, segít, hogy középre kerülve, egy semleges ( isteni ) nézőpontból hozhassuk meg döntéseinket. Felismerve, hogy melyek az igazán fontos dolgok az életben/életünkben vagy éppen az adott helyzetben.

S hogy mit tud ehhez hozzáadni a cédrushajtás, ami igazából nem is cédrus ?

----> Nos, a kaliforniai gyantás ciprus ( calocedrus decurrens ), mert hogy jelen esetben erről a csodás aromás fáról van szó, erőteljes feminin energiát képvisel ( FÖLD minőséggel ), meleg, balzsamos-fűszeres illata ellazít, hamonizál. Az indiánok úgy tartják, hogy a cédrus a fehér zsálya női párja, tehát együtt füstölve őket kiegyensúlyozhatjuk bennünk és körülöttünk a yin-yang, azaz férfi-női energiákat, ami segít a középre kerülésben. Ezért aztán az indiánoknál az izzasztókunyhó szertartások elmaradhatatlan kelléke. További mágikus képessége, hogy képes a 4 elemet egyensúlyba hozni, valamint összekötni a test-lélek-szellem hármasságot bennünk, hogy kapcsolódhassunk belső erőnkhöz.