ABALONE / PAUA kagyló
A sámánisztikus tradíciókban szerte az egész világon füstölőedényként használják ezt a csodálatosan szép és méltóságteljes kagylóhéjat, meghívva vele a víz elem és a végtelen óceán energiáját a szertartásokba.
A héj oldalsó részén végigfutó kicsi lyukak kifejezetten praktikusak ebből a szempontból, mert a füstölés során megfelelő szellőzést biztosítanak, és a héj maga pedig nagyon kemény, jól ellenáll a hőnek, ami egy füstölőedénynél alapfeltétel.
Többféleképpen füstölhetünk benne:
- a meggyújtott fehér zsálya vagy más növényi köteget elhelyezzük benne és hagyjuk végigégni
- kevés homok vagy föld „béléssel” faszenes füstölésre is alkalmassá tehetjük
- ha nem sajnáljuk a szép belsőt, akkor a növényeket közvetlenül is meggyújthatjuk benne
Az észak-amerikai indiánok különböző szertartások alkalmával leggyakrabban a négy szent növényt azaz a fehér zsályát, a cédrushajtást, az illatos szentperjét és a dohányt füstölték benne, gyakran némi kopál gyantával együtt.
Az ABALONE ( vagy más néven PAUA ) kagylóban való füstölés számukra szimbolikus jelentőséggel bír, hiszen a benne való füstöléskor egyesülhet a négy elem: a kagyló testesíti meg a vizet, a homok a földet, az elhamvadó növényi részek a tüzet, a füst pedig a levegőt. Így a négy elem egyesülésével, az energetikai teljességben tisztulhat meg a test, a lélek és a szellem is.
Az ABALONE kagyló, vagy magyarul tengeri fülcsiga a Haliotis nemzetség tagja, mely a világon sokfelé megtalálható ( pl. Új-Zéland, Fülöp-szigetek, Dél-Afrika, Mexikó ).
A kívül barnás-fehéres, jellegtelen „csigaháza” sima, gyöngyház színű, azúrkék foltokban játszó csodaszép belsőt takar, mely lelőhelytől és fajtától függően különféle mértékben csillogó és szivárványos, a legszebb kagylókat Új-Zélandon találjuk ( Haliotis Iris ), melyet előszeretettel csiszolnak ékszernek is.
Méretben is széles a választék, az egészen picitől ( XS -5x7 cm ) kezdve az egészen nagyig ( XL -13x18 cm ) mindenki találhat magának tetszőt.
Előszerettel helyezik fából készült ún. kobra-lábra.
További érdekesség, hogy az új-zélandi maorik például kedvenc csemegéjükként fogyasztják, de a távol-keleti éttermek étlapján is gyakran megtaláljuk, hiszen meszes külseje finom, ízletes belsőt rejt.
Fotó: flickr