Yule - téli napforduló - December 21.

Évkörünk egyik legkiemelkedőbb ünnepe, és egyben a csillagászati nyár kezdete június 20-ára vagy 21-re esik. Ekkor éri el a Nap az égi egyenlítőtől való legnagyobb távolságát, s az évnek ezen a napján a leghosszabb a nappal és a legrövidebb az éjszaka. A magyar népi szokások szerint már korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához ( éjjeléhez, és egyben Keresztelő Szent János születésnapjához - június 24) kötik a nyári napfordulót, és akkor ünnepelnek.

A régi hagyományokban ( így a magyarban is ) ez a FÉNY teljességének ünnepe, ahol a lélek szakralitása megerősödik, és közelebb kerül a Teremtőhöz.
Hiszen ilyenkor a kiáradó FÉNY a legnagyobb pompájában ragyog, lehetőséget adva ezáltal arra, hogy rálássunk árnyoldalainkra, bevilágít belső világunk legeldugottabb zugaiba, ahol ha hajlandóak vagyunk ránézni énünk "sötét" részeire, egyben lehetőséget is kapunk azok integrációjára is, ami nem más mint a szeretettel önMAGunkba ölelés.
Ezt a transzformációt mindig is a TŰZ elemmel támogatták régen, és hála istennek manapság is egyre többen ünnepelnek különféle tűzszertartásokkal, tűzön járással, és tűzhöz kapcsolódó egyéb mágikus népszokásokkal, rituálékkal.

De ha másra nem jut időd, akkor elég egy gyertya és egy rövid fókusz ( esetleg meditáció ), hogy ráhangolódj ennek az ünnepnek az energiáira.

Füstölőanyagok közül érdemes a NAP minőségűeket segítségül hívni: tömjén, masztix, aranykopál, palo santo, orbáncfű, körömvirág, napraforgóvirág, de létezik kifejezetten nyári napfordulós keverék is.

Az ÉLETFA ÜNNEP vagy BELTANE a régi hagyományokban a virágba borulás, a megnyilvánult őserő, a teljes pompájában megcsodálható tavasz ünnepe. Az ősi táltos szokások szerint ilyenkor májusfát állítanak ( általában nyírfából, ami maga is az újrakezdés közvetítője ), vagy egy ennek megfelelő fát választanak, ami egyben az Élet fájának szimbóluma is. Nagyon fontos szimbóluma ez ennek az ünnepnek mivel az egyesülést, az EGYSÉGET, a termékenységet, az áradó bőség áldását nemcsak szimbolizálja és hordozza, hanem a mi számunkra fizikálisan is megnyilvánítja. Nagy az ereje ilyenkor a természeti helyeknek, hiszen életerő, kiáradó életöröm lüktet mindenhol. Az ősiségben Isteni eredete van ennek a kitörő életerőnek és örömnek, és nem bűn, hanem Isten adta joga az embernek élvezni, használni és megélni.

A következő kérdéseken érdemes most elgondolkodni:

• Mit értek bőség alatt ? Életem melyik területén van jelen ? Hol lehetne több ?

• Kényeztetem-a magam eléggé ?

• Életem melyik területén építettem magamnak korlátokat, hogy védekezve ( és nem kiáradó módon ) a komfortzónámon belül maradjak ?

• Hol és hogyan tudnék ezen túllépni ?

• Életem melyik területén vagyok szenvedélyes, és honnan hiányzik ez a belső tűz ?

• Mennyire tudom megmutatni a világnak a lelkem sokszínűségét ?

• Mennyire szabadon és önfeledten tudom megélni a szexualitásomat ?

Nemcsak ehhez a naphoz, hanem az egész májusi időszakhoz a szenvedélyes, érzéki, életerőt és életörömöt támogató füstölőanyagok kapcsolódnak: az opoponax, a benzoe, a sztórax, a labdanum, az íriszgyökér, a vörös szantálfa, az ambretta, a fahéjvirág, a narancsvirág, a pacsuli, a rozmaring, a rózsaszirom.

Az ünnephez tartozó speciális keveréket megtalálod az írás alatt.