Yule - téli napforduló - December 21.

Az ÉLETFA ÜNNEP vagy BELTANE a régi hagyományokban a virágba borulás, a megnyilvánult őserő, a teljes pompájában megcsodálható tavasz ünnepe. Az ősi táltos szokások szerint ilyenkor májusfát állítanak ( általában nyírfából, ami maga is az újrakezdés közvetítője ), vagy egy ennek megfelelő fát választanak, ami egyben az Élet fájának szimbóluma is. Nagyon fontos szimbóluma ez ennek az ünnepnek mivel az egyesülést, az EGYSÉGET, a termékenységet, az áradó bőség áldását nemcsak szimbolizálja és hordozza, hanem a mi számunkra fizikálisan is megnyilvánítja. Nagy az ereje ilyenkor a természeti helyeknek, hiszen életerő, kiáradó életöröm lüktet mindenhol. Az ősiségben Isteni eredete van ennek a kitörő életerőnek és örömnek, és nem bűn, hanem Isten adta joga az embernek élvezni, használni és megélni.

A következő kérdéseken érdemes most elgondolkodni:

• Mit értek bőség alatt ? Életem melyik területén van jelen ? Hol lehetne több ?

• Kényeztetem-a magam eléggé ?

• Életem melyik területén építettem magamnak korlátokat, hogy védekezve ( és nem kiáradó módon ) a komfortzónámon belül maradjak ?

• Hol és hogyan tudnék ezen túllépni ?

• Életem melyik területén vagyok szenvedélyes, és honnan hiányzik ez a belső tűz ?

• Mennyire tudom megmutatni a világnak a lelkem sokszínűségét ?

• Mennyire szabadon és önfeledten tudom megélni a szexualitásomat ?

Nemcsak ehhez a naphoz, hanem az egész májusi időszakhoz a szenvedélyes, érzéki, életerőt és életörömöt támogató füstölőanyagok kapcsolódnak: az opoponax, a benzoe, a sztórax, a labdanum, az íriszgyökér, a vörös szantálfa, az ambretta, a fahéjvirág, a narancsvirág, a pacsuli, a rozmaring, a rózsaszirom.

Az ünnephez tartozó speciális keveréket megtalálod az írás alatt.

A nyári napforduló és az őszi napéjegyenlőség között félúton találjuk az augusztus 1-re eső BŐSÉG ÜNNEP-et, melyet a kelták LUGNASAD-nak hívtak, ami nagyjából azt jelenti, hogy ('A FÉNY ESKÜVŐJE'). Ezen a napon a betakarított termést ünnepelték, a megtermett gabonákat, gyümölcsöket, zöldséget, mindent, amit a föld adott, és azt a munkát is, mellyel megtermelték. Ez a bőség, a túláradó energiák ünnepe, hiszen ezt az időszakot még az oroszlán és azon keresztül a NAP uralja.

Az ünnep másik oldala viszont az elmúlás, hiszen ahhoz, hogy betakarítsuk a gabonát, amely a túlélésünket biztosítja, azt le is kell vágni, tehát a növényt "megöljük", hogy mi élhessünk. Így szimbolizálja az ünnep, hogy nincs élet halál nélkül. Figyelmeztet arra, hogy meg kell találnunk azt a helyes időpontot, amikor az általunk elvetett magokból kikelt termést learathatjuk, és a folyamat során kiválogatjuk azt, amire szükségünk van ( élelem, vetőmag ), a többitől pedig búcsút veszünk ( ez már a SZŰZ minősége ).

Ezáltal egyben a számvetés időszaka is: mit vetettünk és mit arattunk, mit kell elhagynunk, elengednünk, mit kell továbbvinnünk.

Az intenzív nap és tűz energiák segítenek abban, hogy nemet mondjunk mindarra, ami nem szolgál már bennünket, vagy határokat húzzunk, valamint letisztult döntéseket hozzunk.

A következő kérdéseken érdemes elgondolkodni:

• minek van itt az ideje az életemben, hogy learassam, betakarítsam, amiért eddig megdolgoztam ?
• hová szeretnék több fényt és szellősséget/könnyűséget vinni az életembe ?
• milyen régi dolgoktól/mintáktól kell megválnom ?
• mit kell ahhoz befejeznem, hogy valami újat kezdhessek el ?
• mit jelent számomra a bőség, a beteljesedés és az öröm ?

A BŐSÉG ÜNNEPHEZ jól illenek a következő füstölőszerek: Maydi tömjén, aranykopál, borostyán, tonkabab, labdanum, édeskömény, pacsuli, fehér szantálfa, rozmaring.
Kész keverékként is elérhető már ez a minőség, de jó választás lehet még a SIKER, a HÁLA, A TŰZ és FÖLD elem valamint a FÖLDANYA.

Évkörünk egyik legkiemelkedőbb ünnepe, és egyben a csillagászati nyár kezdete június 20-ára vagy 21-re esik. Ekkor éri el a Nap az égi egyenlítőtől való legnagyobb távolságát, s az évnek ezen a napján a leghosszabb a nappal és a legrövidebb az éjszaka. A magyar népi szokások szerint már korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához ( éjjeléhez, és egyben Keresztelő Szent János születésnapjához - június 24) kötik a nyári napfordulót, és akkor ünnepelnek.

A régi hagyományokban ( így a magyarban is ) ez a FÉNY teljességének ünnepe, ahol a lélek szakralitása megerősödik, és közelebb kerül a Teremtőhöz.
Hiszen ilyenkor a kiáradó FÉNY a legnagyobb pompájában ragyog, lehetőséget adva ezáltal arra, hogy rálássunk árnyoldalainkra, bevilágít belső világunk legeldugottabb zugaiba, ahol ha hajlandóak vagyunk ránézni énünk "sötét" részeire, egyben lehetőséget is kapunk azok integrációjára is, ami nem más mint a szeretettel önMAGunkba ölelés.
Ezt a transzformációt mindig is a TŰZ elemmel támogatták régen, és hála istennek manapság is egyre többen ünnepelnek különféle tűzszertartásokkal, tűzön járással, és tűzhöz kapcsolódó egyéb mágikus népszokásokkal, rituálékkal.

De ha másra nem jut időd, akkor elég egy gyertya és egy rövid fókusz ( esetleg meditáció ), hogy ráhangolódj ennek az ünnepnek az energiáira.

Füstölőanyagok közül érdemes a NAP minőségűeket segítségül hívni: tömjén, masztix, aranykopál, palo santo, orbáncfű, körömvirág, napraforgóvirág, de létezik kifejezetten nyári napfordulós keverék is.