Mit füstölhetünk? 2. rész - Növényi szárítmányok

A természetes füstölőanyagok másik fajtája és a keverékek egyik összetevője a növényi szárítmányok. Ezek rendszerint olyan növények szárított és aprított részei ( gyökér, szár, levél, virág ), melyek tradícionálisan gyógynövényként és/vagy fűszernövényként is használatosak, ilyen pl. a levendula, zsálya, kakukkfű, citromfű, borókabogyó stb, de füstölünk olyan növényt is, ilyen pl. a tuja, mely belsőleg alkalmazva mérgező lenne, füstölve azonban nem. Bizonyos növényeknek több részét is füstölhetjük, ilyen pl. a borókafa, borókahajtás, borókabogyó, vagy akár a növényi szárítmány mellett a gyantája is ismert füstölőanyag ( fenyőgyanta-fenyőtűlevél, cédrusgyanta-cédrushajtás ).

A növényeket ritkán füstöljük önmagukban, általában valamilyen gyantával keverve kerülnek a faszénre vagy a füstölőrácsra, mely megvédi őket attól, hogy túlságosan megégjenek. Ez alól csak néhány növény kivétel. Ilyen pl. a fehér zsálya, melyet gyakran füstölnek úgy, hogy egy-egy levelet meggyújtanak és hőálló edénybe tesznek, illetve azok a növények ( cédrus, kék zsálya, sivatagi zsálya, marcipán zsálya, hegyi balzsam, tuja stb. ) melyeket a különféle indián és más sámánisztikus hagyományokban ún. kötegben ( smudge ) füstölnek ( ezek lehetnek egyféle vagy többféle növényből ), valamint a Palo Santo, mely a dél-amerikai indiánok szent fája. Ezt a hasított, balzsamos-fűszeres illatú fadarabot hagyományosan meggyújtják, és addig hagyják izzani ( nem kell félni, nem lángol ), ameddig csak szükség van rá.

Füstöléskor a tűz transzformáló energiája által felszabadulnak a növényekből a bennük tárolt szellemi minőségek, melyek erőteljesen hatnak az ember finomenergetikai rendszerére és a bennünket körülvevő környezet morfogenetikus mezejére. S bár a füstölésnek fizikai hatása is van, az előbb említett lelki-szellemi minőség sokkal fontosabb a fizikainál. Ezért különösen fontos, hogy valódi és tiszta alapanyagokat füstöljünk, mert csak azokból tudnak felszabadulni a tiszta információk.