A tavasz időszaka, mikor a természet új életre kel, kiemelten szól az embereknél is a megújulásról, az újrakezdésről. Ekkorra esik a Húsvétot megelőző 6 hetes böjt, mely kiváló időszak fizikai szinteken a testünket elnehezítő salakanyagok kitisztítására, lelki-szellemi szinteken pedig a bennünket már nem szolgáló érzelmek, gondolatok, hitrendszerek elengedésére. De nemcsak testünknek, lelkünknek és szellemünknek van szüksége a tisztulásra és az elengedésre, hanem a bennünket körülvevő kisebb-nagyobb térnek is, legyen az lakás, iroda vagy kert.

Ezért vágunk bele tudatosan vagy tudattalanul a tavaszi nagytakarításba, rendrakásba, szortírozásba és lomtalanításba, melynek végeztével legalább annyira megkönnyebbülünk, mint amikor böjtölünk.  

Van azonban a megtisztulásnak egy olyan aspektusa, melyről a mai rohanó nyugati világunkban sokan megfeledkeznek, ez pedig a „láthatatlan” szintek energetikai tisztítása, a tértisztítás. Nem volt ez mindig így, és a világ nagy részében manapság is természetes tevékenység a bennünket körülvevő tér energetikai tisztítása füstölés segítségével.

 A füstölés, mint a tradicionális növényhasználat egyik legősibb ága, egyidős az emberiséggel, azóta füstölünk, amióta tüzet rakunk, hiszen a fa eltüzelése maga is füstölés, bár a füstölésen leginkább a különféle gyógy- és fűszernövények tűz általi elhamvasztását értjük. Az emberek hamar felfedezték, és megtapasztalták, hogy az elfüstölt növényeknek nemcsak illata van, hanem különféle egyéb jótékony hatása is, mely általában „nem kézzel fogható”, hiszen ezzel a módszerrel elsősorban a lelki-szellemi szintekre hatunk. A füstölés hagyományát és tudását minden ősi kultúrában nagyra becsülték, legyen az az ókori Egyiptom, Babilónia, Görögország, a Római birodalom, India vagy Kína vagy akár az őslakos indiánok az amerikai kontinensen (maják, aztékok stb.).
A füstölésnek - ennek az ősi módszernek - nagyon sok alkalmazási területe van, a legfontosabb és a leginkább hozzákötött mégis az energetikai tisztítás. Ebben az esetben olyan növényeket füstölünk, melyeknek tisztító hatása van. Ilyen például a keresztény kultúrkörben is jól ismert tömjén gyanta, az orvosi zsálya, a feketeüröm, a boróka valamint az utóbbi időben az amerikai kontinensről átkerült és gyorsan közkedveltté vált palo santo fa és a fehér zsálya.

Tértisztítást a füstölés többféle formájával is végezhetünk (például 100% tiszta füstölőpálcikával, palo santo fadarabbal vagy fehér zsálya köteggel), de a leggyakrabban mégis a klasszikus faszenes füstölést használjuk, hiszen ennek a legnagyobb a füstje és a legerősebb az energetikai hatása. Ez utóbbihoz érdemes olyan edényt használnunk, mely könnyen és jól mozgatható, például fa nyéllel rendelkezik (hogy ne melegedjen át), vagy lengethető mint a templomból ismert tömjénező edények. A faszén, melyre a természetes füstölőszer kerül, a vízipipa boltokból már jól ismert öngyulladós faszénkorong, melynek meggyújtása és átizzása 3-4 percet vesz igénybe. A füst és az energiák tereléséhez pedig érdemes madártollakból készült legyezőt használnunk. Az energetikai tértisztítás egy rituálé, azaz egy konkrét szándékkal véghezvitt „mágikus”, teremtő cselekedet, ezért fontos, hogy szánjunk rá mindig kellő időt (ne csak úgy kutyafuttában végezzük), amikor is teljes figyelmünket ennek szenteljük. Ez egy kisebb lakás esetén minimum fél óra, családi háznál, ahol kert is van, akár 1-2 óra is lehet. Segíti a jelenlétet, ha egyedül vagyunk otthon, az esetlegesen jelen lévő háziállatok reakcióit pedig figyeljük, ők még érzékenyebben reagálnak erre, mint mi emberek. A tisztításnál ugyanis a bejárattól indulunk, és az óramutató járásával ellentétesen járjuk körbe a lakást-házat, a pincétől a padlásig, az egyik helyiségből a másikba, végén pedig alaposan kiszellőztetünk.

Tértisztítást nem kell túl gyakran végeznünk otthon, elég évente 2-4 alkalommal, rendszerint évszakváltáskor, amikor is a nagyobb takarításokat is végezzük, kivéve ha valami rendkívüli eset történik (betegség, veszekedés, halál), illetve ha mi magunk érezzük ennek szükségét azáltal, hogy minden különleges ok nélkül rosszul érezzük magunkat a térben. A tértisztítás után a legtöbb ember pozitív érzéseket és változásokat tapasztal: „felkönnyül” a tér, mozgásba lendülnek az energiák, több az öröm és felszabadultság, kevesebb a feszültség és a veszekedés, beindulnak a rég áhított változások.

Szerző: Papp Csilla          

A természetes füstölést, mint a hagyományos fitoterápia egyik ágát - a teák, borogatások, balzsamok és tinktúrák mellett - évezredek óta használják az emberek gyógyulásának elősegítésére. Legyen az fájó reumatikus végtag, húzódás, zúzódás, ekcéma vagy lázas betegség, a manapság jobban ismert és használt fitoterápiás praktikák mellett még rendszeresen meg is füstölték a fájó testrészt egy megfelelő növénnyel vagy füstölőkeverékkel

Ez a fizikai szintű alkalmazás mostanra a nyugati fitoterápiából szinte teljesen kiveszett, de a hagyományos kínai orvoslás ma is használja a moxázás, vagyis  melegítéses, égetéses gyógymód formájában.

A füstölést leginkább a következő módokon használhatjuk a gyógyulás támogatására:

• Életterünk levegőjét fertőtleníthetjük tömjén és borókabogyó keverékével, fehér zsályával, palo santoval, kámforral, de füstölhetünk a kórokozók elpusztítására 100% tiszta, jó minőségű füstölőpálcikát is, mely fertőtlenítő hatású növényekből készül.
• Mivel a betegség általában sok félelemmel és negatív gondolattal jár együtt, érdemes megfelelő füstölővel teret is tisztítani - ezek a tisztító növények és keverékek fizikai szinten fertőtlenítenek is - hogy az így „felkönnyült” tér a gyógyulás felé vezessen.
• Megfelelő növényekkel javíthatjuk a beteg hangulatát, oldhatjuk az ilyenkor gyakran fellépő depresszív gondolatokat: például egy vidám narancsos füstölőkeverékkel vagy pálcikával, a bátrabbak pedig füstölhetnek masztix gyantát, kamillát, körömvirágot, orbáncfüvet és angelikagyökeret, melyek szinte meghívják a napsugarat a szobába, és elűzik a búskomorságot.
• A betegség során megcsappanó életerőt és lendületet pedig mirhával, fenyőgyantával, cédrussal, kakukkfűvel és rozmaringgal tudjuk „visszacsalogatni”. Ezek közül a cédrus vagy a fenyő pálcika formájában is elérhető, a többi növényt leginkább rácsos edényen ajánlott füstölni.
• A fizikai szinten immunerősítő növényekből - mint például a cistus és az echinacea - ha éppen tea formájában fogyasztjuk őket, nem pedig valamilyen kivonatként, akkor tehetünk belőlük a füstölőrácsra is egy kis gyanta ( pl. kopál, dammar vagy tömjén ) kíséretében. Füstölve a lelki-szellemi ellenállóképességet erősítik.
• A mirha és a vetiver abban tud segíteni, hogy egy ilyen sokszor nehéz helyzetben ne veszítsük el a talajt a lábunk alól,
• Míg a levendula azon túl, hogy segít az ellazulásban, kitisztítja a körbe-körbe kavargó gondolatokat.
• A sokak által közkedvelt szantálfa pedig visszahozza a harmóniát és békét a háborgó hétköznapokba, hogy a középpontunkba visszakerülve ismét optimistán nézzünk előre.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezekkel a hatásokkal csak abban az esetben számolhatunk, ha 100% tiszta és természetes növényi részeket füstölünk, legyen az rácsos edényen, faszénen elfüstölt füstölőszer, pálcika vagy füstölőkúp. Beltéren - hacsak nem teret tisztítunk - nem ajánlatos faszénen füstölni, ezért inkább a rácsos edény használata valamint a füstölőpálcikák javasoltak. Ez utóbbiak közül a japán pálcikák különösen jók lehetnek, hiszen minimális füsttel égnek - sőt léteznek teljesen füstmentesen izzók is - ezek különösen abban az esetben lehetnek hasznosak, ha a légtérben füstérzékelő vagy légzési problémával küzdő beteg van. Ha pedig füstölünk, akkor legalább naponta egyszer szellőztessünk is.

Szerző: Papp Csilla

Február a szerelem, a párkapcsolatok, a házasságok hónapja, a tavasz közeledtével az érzéseink még erősebbé válnak. A szerelem, az érzelmek elmélyülésében a valódi illatok segíthetnek jobban, melyek közvetlenül szívünket és lelkünket szólítják meg. Az illatok az életünkben nagy szerepet játszanak, egy kellemes emléket évek múltán is vissza tudnak idézni, sőt a történelem során számtalanszor nagy hangsúlyt fektettek csodálatos erejének. 

Sokan ismerik a szépséges Belaki történetét a Bibliából, aki elindulván hazájából, a gazdag és virágzó Sábai királyságból - mely az Arab-félsziget déli részén, a mai Oman és Jemen területén feküdt - gazdag rakománnyal érkezett Jeruzsálembe, az Ókori Kelet bölcs királyához, Salamonhoz:

"Megérkezett Jeruzsálembe igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, igen sok aranyat és drágakövet hoztak. Elment Salamonhoz, és beszélt vele mindenről, amit kigondolt. Azután adott a királynak százhúsz talentum aranyat, igen sok balzsamot és drágakövet. Soha sem hoztak annyi balzsamot, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak." (Királyok 1. könyve).

Belakiról feljegyezték, hogy nemcsak szép, de nagyon okos is volt, aki jól ismerte az illatok titkát, és ezt a tudását bizonyára Salamon udvarában is bevetette. A többi pedig már történelem, a valaha létezett egyik legszebb szerelmi történet, és az általa ihletett egyik legszebb szerelmi vers, az Énekek Éneke, melyet állítólag Salamon írt Sába királynőjének.

De mit is vitt Belaki Salamonnak és pontosan miért?

Vélhetően illatos tömjént, fanyar mirhát, édes opoponaxot, balzsamos sztóraxot, különleges illatos növényeket és fűszereket, melyek az Ókorban még az aranynál is drágábbak voltak - a Sábai királyság pedig bővelkedett bennük - ebből fakadt gazdagságuk. De nem csak kereskedtek velük, hanem azt is tudták, hogyan használják őket - ez a tudás segített Belakinak, hogy a bölcs Salamon királyt maga mellé állítsa - ezzel biztosítva karavánjainak szabad útját, mert hogy ez volt a valódi célja.

A növényeket ősidők óta használják az emberek csábításra, az érzékiség fokozására sokféle formában: talizmánként, főzetként, illatos balzsamként, illóolajként vagy füstölőként. A Belaki által vitt sztórax (balzsam) ma is az egyik leggyakrabban használt afrodiziáló gyanta, jellegzetes édes-balzsamos illata szinte mindenkit elvarázsol. Kinyitja a szívet, elsimítja a gondokat, balzsamozza a lelket, akárcsak a vele rokon benzoé.
- Az opoponax - amely a mirha édes változata - édes-fűszeres illata tágítja az érzékelést, ezért gyakran találkozunk vele szerelmi keverékekben, akárcsak a mágikus illatú labdanummal, melyet füstölve az ókori krétai nők ruhájukat, a belőle készült balzsammal pedig keblüket illatosították, hogy vonzóak és ellenállhatatlanok legyenek. És tették ezt minden áldott nap.
Akkoriban a női lakóterek, hálószobák szinte elképzelhetetlenek voltak illatok nélkül: tömjén, mirha, cassia (fahéjvirág), ámbra - manapság ezt már a növényi ambrettával helyettesítjük - rózsa, jázmin: a jó illatok a ház urát is elvarázsolni voltak hivatottak.
Más földrészeken, más kultúrákban természetesen más növényeket használtak: az amerikai kontinensen ilyen volt például a guajakfa, a kakaóbabhéj, a muira puama (potenciafa) vagy a damiana, ez utóbbit a mai napig is előszeretettel keverik a koktélokba a karibi térségben és Mexikóban.

S hogy kis hazánkban mit használhattak az asszonyok? Erről a fennmaradt népdalok árulkodnak:

„Hej, tulipán, tulipán, teljes szegfű, szarkaláb, tele kertem zsályával, szerelemnek lángjával. Nyisd ki rózsám kapudat, hadd kerüljem váradat, rózsafának illatja, az én szívem biztatja.”

A szerelmet hozó, vágyfokozó füstölőkeverékekben, pálcikákban tehát ezekkel a növényekkel találkozhatunk, melyek közül manapság az egyik legkedveltebb az ambrózia. Édes-balzsamos illata mindenkit elvarázsol, kinyitja a szívet, ellazít, és felemel. Füstölőpálcika és szív formájában is elérhető - ez utóbbit rácsos edényen vagy faszénen füstölhetjük.