A természetes füstölőanyagok másik fajtája és a keverékek egyik összetevője a növényi szárítmányok. Ezek rendszerint olyan növények szárított és aprított részei ( gyökér, szár, levél, virág ), melyek tradícionálisan gyógynövényként és/vagy fűszernövényként is használatosak, ilyen pl. a levendula, zsálya, kakukkfű, citromfű, borókabogyó stb, de füstölünk olyan növényt is, ilyen pl. a tuja, mely belsőleg alkalmazva mérgező lenne, füstölve azonban nem. Bizonyos növényeknek több részét is füstölhetjük, ilyen pl. a borókafa, borókahajtás, borókabogyó, vagy akár a növényi szárítmány mellett a gyantája is ismert füstölőanyag ( fenyőgyanta-fenyőtűlevél, cédrusgyanta-cédrushajtás ).

A növényeket ritkán füstöljük önmagukban, általában valamilyen gyantával keverve kerülnek a faszénre vagy a füstölőrácsra, mely megvédi őket attól, hogy túlságosan megégjenek. Ez alól csak néhány növény kivétel. Ilyen pl. a fehér zsálya, melyet gyakran füstölnek úgy, hogy egy-egy levelet meggyújtanak és hőálló edénybe tesznek, illetve azok a növények ( cédrus, kék zsálya, sivatagi zsálya, marcipán zsálya, hegyi balzsam, tuja stb. ) melyeket a különféle indián és más sámánisztikus hagyományokban ún. kötegben ( smudge ) füstölnek ( ezek lehetnek egyféle vagy többféle növényből ), valamint a Palo Santo, mely a dél-amerikai indiánok szent fája. Ezt a hasított, balzsamos-fűszeres illatú fadarabot hagyományosan meggyújtják, és addig hagyják izzani ( nem kell félni, nem lángol ), ameddig csak szükség van rá.

Füstöléskor a tűz transzformáló energiája által felszabadulnak a növényekből a bennük tárolt szellemi minőségek, melyek erőteljesen hatnak az ember finomenergetikai rendszerére és a bennünket körülvevő környezet morfogenetikus mezejére. S bár a füstölésnek fizikai hatása is van, az előbb említett lelki-szellemi minőség sokkal fontosabb a fizikainál. Ezért különösen fontos, hogy valódi és tiszta alapanyagokat füstöljünk, mert csak azokból tudnak felszabadulni a tiszta információk.

A természetes füstölőanyagok egyik fajtája és a keverékek egyik összetevője a növényi gyanta, mint például a tömjén, a mirha, a kopál vagy a fenyőgyanta. Nagyon sok fajtája létezik, csak tömjénből találhatunk vagy 20-30 félét. Mindegyiknek más az illata és természetesen más hatással is van ránk, hiszen más információt közvetít felénk.

Közös tulajdonságuk, hogy egy fa vagy cserje "izzadja" ki magából, hogy a kérgén keletkező véletlen vagy szándékos sérülést begyógyítsa. Ha van kertünk és gyümölcsfánk, akkor azon is láthatunk ilyen gyantacseppeket. A növényi gyantákat évezredek óta használják az emberek, nemcsak füstölésre, hanem belsőleg gyógyításra is( pl. a tömjénnek erőteljes gyulladáscsökkentő hatása van, a sandaraknak görcsoldó, a guggulnak összehúzó és tisztító ), akárcsak a gyógynövényeket. Külsőleg is használták őket pl. krémekbe, balzsamokba, de a bútorkészítésben is régóta segíti a mesteremberek munkáját ( pl. dammar, masztix, sandarak, sárkányvér ).

A legtöbb gyantát magában is füstölhetjük, ekkor érezzük igazán az eredeti, tiszta illatukat, de némelyek nagyon megfolyhatnak ( pl. masztix, benzoe, elemi ), ezért füstölőrácsos edény használata esetén ilyenkor érdemes kicsi alufóliát tenni alájuk, vagy növényi szárítmányokkal együtt füstölni, ilyenkor a növény jótékonyan felissza a gyantát, ami pedig megvédi a növényt a megégéstől. A megfelelően összeállított keverékekben a gyanták és a növények egymás hatását kiegészítik és erősítik, így alkotva szinergiát és létrehozva egy új, magasabb szellemi, energetikai minőséget.

A faszenes füstölés a természetes füstölés legősibb módja: az ember vélhetően azóta füstöl, amióta ismeri és használja a tüzet ( több százezer éve... )

Mivel a füstölés ezen módja teljes figyelmet kíván, ezért "wellness" célokra ( ld. térillatosítás ) nem  nagyon használjuk, elsősorban szertartásokhoz, rituálékhoz, gyógyításhoz, imához, szakrális tevékenységekhez ajánljuk.

Tértisztításhoz és auratisztításhoz is ez a megfelelő választás, ha nem kaliforniai fehér zsálya köteget vagy Palo Santo-t akarunk használni.

Ilyenkor megvan az az előnyünk, hogy egy jól kiválasztott, megfelelő füstölőszert vagy keveréket - amely személy és térspecifikus - tudunk füstölni.

Mire van szükségünk a faszenes füstöléshez?

  - faszenes edényre és alátétre ( tértisztításhoz a nyeles edényeket ajánljuk )
 - hőelvezetés céljából homokra vagy sóra ( ha nem faszenes rácsos edényen füstölünk )
 - faszénre
 - egy csipeszre, amivel meg tudjuk fogni a szénpogácsát, mikor nyílt lánggal begyújtjuk
 - végül adagolókanálra és a kívánt füstölőszerre

Egy tűzálló edénybe tegyük bele a homokot, melynek az a szerepe, hogy így a faszén szépen megtartja a parazsát, illetve a hő egyenletesen eloszlik, és mivel közvetlenül nem érintkezik a faszén az edénnyel, ezért nem okoz elszíneződést sem és csökkentjük edényünk elpattanásának esélyét is ( ha porcelánból vagy kerámiából készült edényünket használjuk ).

Amennyiben a kényelmes öngyulladós faszén mellett döntöttünk, figyeljünk a begyújtási folyamatra, mert előfordulhat, hogy a faszén úgy gyullad meg, mint a tűzijáték. És mivel a füstje sem igazán kellemes, ezért javasolt a faszén begyújtását a szabadban ( kertben, teraszon ) elvégezni.

A begyújtási folyamat úgy történik, hogy a csipesszel megfogott faszenet egy gyertya vagy az öngyújtó lángja fölé tartjuk, és látni fogjuk, hogy a faszén egy kis részen szikrával elkezd reagálni, amely lassan tovaterjed. Ekkor tegyük a faszenet élére állítva a homokba, és hagyjuk, hogy a levegő és a szél elvégezze a többi munkát. Természetesen tarthatjuk a faszenet végig a csipesszel is.

Nem öngyulladós faszén esetén sokkal több időre és türelemre van szükségünk, hogy a szén teljesen átizzon, viszont nem is fogjuk érezni az öngyulladást segítő vegyi anyag illatát, és természetesen be sem lélegezzük. Lehet már olyan öngyulladós faszenet is kapni, melyben egy természetes anyag segíti a faszén könnyebb meggyúlását.

Mikor a faszenünkön megjelenik egy hamvas szürke hamuréteg, az jelzi, hogy az intenzív hő lecsendesedett (továbbra is több száz fokon izzik), ráhelyezhetjük a homok vagy só rétegre és rátehetjük a füstölőanyagot. Mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a faszén gyakran túl magas hőfokkal ég, ezért gyakran folyamodunk olyan praktikákhoz, melyekkel igyekszünk mérsékelni a leadott hőt:

• rászórhatunk pici homokot
• rászórhatunk kevés sót
• tehetünk rá kicsi hőálló kerémialapkát

A homokkal való beszórásnak még az is az előnye, hogy ha másik füstölőanyagot szeretnénk rátenni, akkor egy hőálló kanál segítségével egyszeűen csak lekaparjuk a homokot a füstölőanyaggal együtt és rátesszük a másikat.

Mi alapján választunk faszenet ?

A korábban említett használati praktikákon túlmenően a faszén mérete lehet még mérvadó, 27 mm-től egészen 50 mm-ig terjedő méret meghatározza az égési időt, ami kb  20 perctől egészen egy óráig eltarthat.

Szertartás, rituálé esetén érdemes a hosszabb égésidejű szeneket választani: tovább izzanak, és a közepükbe egyszerre több füstölőszer tehető, így intenzívebb a füstképződés.