Évkörünk egyik legkiemelkedőbb ünnepe, és egyben a csillagászati nyár kezdete június 20-ára vagy 21-re esik. Ekkor éri el a Nap az égi egyenlítőtől való legnagyobb távolságát, s az évnek ezen a napján a leghosszabb a nappal és a legrövidebb az éjszaka. A magyar népi szokások szerint már korábban is fontos ünnep volt, de a kereszténység felvétele óta Szent Iván napjához ( éjjeléhez, és egyben Keresztelő Szent János születésnapjához - június 24) kötik a nyári napfordulót, és akkor ünnepelnek.

A régi hagyományokban ( így a magyarban is ) ez a FÉNY teljességének ünnepe, ahol a lélek szakralitása megerősödik, és közelebb kerül a Teremtőhöz.
Hiszen ilyenkor a kiáradó FÉNY a legnagyobb pompájában ragyog, lehetőséget adva ezáltal arra, hogy rálássunk árnyoldalainkra, bevilágít belső világunk legeldugottabb zugaiba, ahol ha hajlandóak vagyunk ránézni énünk "sötét" részeire, egyben lehetőséget is kapunk azok integrációjára is, ami nem más mint a szeretettel önMAGunkba ölelés.
Ezt a transzformációt mindig is a TŰZ elemmel támogatták régen, és hála istennek manapság is egyre többen ünnepelnek különféle tűzszertartásokkal, tűzön járással, és tűzhöz kapcsolódó egyéb mágikus népszokásokkal, rituálékkal.

De ha másra nem jut időd, akkor elég egy gyertya és egy rövid fókusz ( esetleg meditáció ), hogy ráhangolódj ennek az ünnepnek az energiáira.

Füstölőanyagok közül érdemes a NAP minőségűeket segítségül hívni: tömjén, masztix, aranykopál, palo santo, orbáncfű, körömvirág, napraforgóvirág, de létezik kifejezetten nyári napfordulós keverék is.