A természetes füstölőanyagok másik fajtája és a keverékek egyik összetevője a növényi szárítmányok. Ezek rendszerint olyan növények szárított és aprított részei ( gyökér, szár, levél, virág ), melyek tradícionálisan gyógynövényként és/vagy fűszernövényként is használatosak, ilyen pl. a levendula, zsálya, kakukkfű, citromfű, borókabogyó stb, de füstölünk olyan növényt is, ilyen pl. a tuja, mely belsőleg alkalmazva mérgező lenne, füstölve azonban nem. Bizonyos növényeknek több részét is füstölhetjük, ilyen pl. a borókafa, borókahajtás, borókabogyó, vagy akár a növényi szárítmány mellett a gyantája is ismert füstölőanyag ( fenyőgyanta-fenyőtűlevél, cédrusgyanta-cédrushajtás ).

A növényeket ritkán füstöljük önmagukban, általában valamilyen gyantával keverve kerülnek a faszénre vagy a füstölőrácsra, mely megvédi őket attól, hogy túlságosan megégjenek. Ez alól csak néhány növény kivétel. Ilyen pl. a fehér zsálya, melyet gyakran füstölnek úgy, hogy egy-egy levelet meggyújtanak és hőálló edénybe tesznek, illetve azok a növények ( cédrus, kék zsálya, sivatagi zsálya, marcipán zsálya, hegyi balzsam, tuja stb. ) melyeket a különféle indián és más sámánisztikus hagyományokban ún. kötegben ( smudge ) füstölnek ( ezek lehetnek egyféle vagy többféle növényből ), valamint a Palo Santo, mely a dél-amerikai indiánok szent fája. Ezt a hasított, balzsamos-fűszeres illatú fadarabot hagyományosan meggyújtják, és addig hagyják izzani ( nem kell félni, nem lángol ), ameddig csak szükség van rá.

Füstöléskor a tűz transzformáló energiája által felszabadulnak a növényekből a bennük tárolt szellemi minőségek, melyek erőteljesen hatnak az ember finomenergetikai rendszerére és a bennünket körülvevő környezet morfogenetikus mezejére. S bár a füstölésnek fizikai hatása is van, az előbb említett lelki-szellemi minőség sokkal fontosabb a fizikainál. Ezért különösen fontos, hogy valódi és tiszta alapanyagokat füstöljünk, mert csak azokból tudnak felszabadulni a tiszta információk.

A természetes füstölőanyagok egyik fajtája és a keverékek egyik összetevője a növényi gyanta, mint például a tömjén, a mirha, a kopál vagy a fenyőgyanta. Nagyon sok fajtája létezik, csak tömjénből találhatunk vagy 20-30 félét. Mindegyiknek más az illata és természetesen más hatással is van ránk, hiszen más információt közvetít felénk.

Közös tulajdonságuk, hogy egy fa vagy cserje "izzadja" ki magából, hogy a kérgén keletkező véletlen vagy szándékos sérülést begyógyítsa. Ha van kertünk és gyümölcsfánk, akkor azon is láthatunk ilyen gyantacseppeket. A növényi gyantákat évezredek óta használják az emberek, nemcsak füstölésre, hanem belsőleg gyógyításra is( pl. a tömjénnek erőteljes gyulladáscsökkentő hatása van, a sandaraknak görcsoldó, a guggulnak összehúzó és tisztító ), akárcsak a gyógynövényeket. Külsőleg is használták őket pl. krémekbe, balzsamokba, de a bútorkészítésben is régóta segíti a mesteremberek munkáját ( pl. dammar, masztix, sandarak, sárkányvér ).

A legtöbb gyantát magában is füstölhetjük, ekkor érezzük igazán az eredeti, tiszta illatukat, de némelyek nagyon megfolyhatnak ( pl. masztix, benzoe, elemi ), ezért füstölőrácsos edény használata esetén ilyenkor érdemes kicsi alufóliát tenni alájuk, vagy növényi szárítmányokkal együtt füstölni, ilyenkor a növény jótékonyan felissza a gyantát, ami pedig megvédi a növényt a megégéstől. A megfelelően összeállított keverékekben a gyanták és a növények egymás hatását kiegészítik és erősítik, így alkotva szinergiát és létrehozva egy új, magasabb szellemi, energetikai minőséget.

Közeleg a karácsony, de a külső nyomás, csak fokozódik? Nehéz az ünnepre, a családra hangolódás? Nem, hogy a szeretteink vágyát, de olykor a saját belső hangunkat is nehéz meghallani ebben a rohanásban? Többünknél egybe olvad a munka és az otthon tere, időnként még a tanítás terhe is a mi vállunkat nyomja.

Mi lenne, ha segítségül hívnánk őseink kissé feledésbe merült praktikáját, hogy megálljt parancsoljunk cikázó gondolatainknak, és úrrá legyünk az utóbbi idők egyre nagyobb bizonytalanságából fakadó félelmeinken?
Gyújtsunk tehát egy természetes füstölőt, nem is akármilyet, a legtermészetesebbet, ami csak létezik: mégpedig a modern kor emberének készült rácsos füstölőedényen.

Önmagában a gyertya (tűz) gyújtás is kizökkent egy kicsit, az ember tudattalanul is más hangulatba kerül tőle, de ha még valódi hatóanyagokat tartalmazó növényi részeket is füstölünk a tűz melegén, egy jól megválasztott füstölővel biztos a hatás. A tűz látványa, az illatok hatása a tudatalattinkra, a növényből felszabaduló erő képes átsegíteni minket a nehéz időkön.
A biztonságot adó mirha például segít, hogy két lábbal álljunk a földön, és ne görcsöljünk annyit a hétköznapok kihívásain, a balzsamos sztórax pedig elsimítja lelkünk viharait. Ahány növény, annyiféle hatás, annyiféle segítség lehetősége számunkra. S hogy mi mutatja az irányt ? Természetesen az orrunk ! Aminek jól esik az illata, azt válasszuk, arra van szükségünk.

Ha otthon dolgozunk, jó, ha valahogyan el tudjuk választani a munkát a családi élettől, a családi életet az énidőtől. Mindannyiunknak szüksége van egy kis befelé figyelésre, hogy azt követően befogadóak lehessünk a többiekre. Ha tudom, hogy én hogy vagyok, képes leszek tisztábban rálátni a körülöttem lévő világra. Egy igazi, jól megválasztott, jó minőségű füstölő minőséget tud hozzáadni a mindennapi élethez, segít kiszakadni a hétköznapi forgatagból. Legyen ez egy prémium füstölőpálcika, egy növényekből álló keverék. Hetente néhány alkalommal, vagy akár naponta megajándékozhatjuk magunkat pár perccel míg élvezzük a tűz látványát (ha rácsosedényt választunk), vagy csak leülünk és hagyjuk, hogy a kedvenc füstölőpálcikánk illatába burkolózva pihenhessen meg egy kicsit a testünk, lelkünk és szellemünk egyaránt.

A füstre, intenzív illatokra érzékenyeknek a kifinomult, füstmentesen izzó japán típusú füstölőpálcikák adhatják meg ezt az élményt, hisz aki szenzitív az illatokra valószínűleg a világra is nyitottabban, fokozottabban reagál, nekik még inkább javasolt a rendszeres megpihenés, megállás, hogy azt követően újult erővel, őszinte mosollyal tudjanak ismét „csatasorba” állni.
Adjunk lehetőséget önmagunknak, a nyugalomnak! Olykor 5-10 perc elvonulás, pár pillanatra lehunyt szemmel csak befelé figyelés vagy, egy mély szippantás a kedvenc illatunkból is elég, hogy megváltozzon a világunk, és nagyszerű legyen a hangulatunk!

Szerző: Papp Csilla 

Az Adventi készülődés, várakozás már lényegében november elején, a Mindenszentek után elindul: az emberek szembesülve az élet múlandóságával óhatatlanul jobban befelé fordulnak, és az egyre rövidülő nappalok is inkább az otthoni bekuckózásnak kedveznek. Az Advent szó maga várakozást jelent, készülődést az eljövendő ünnepre: egy belső utazást, találkozást lelkünk hangjával. Az elmélyülésben a valódi illatok segíthetnek jobban, melyek közvetlenül lelkünket szólítják meg.
Ha csak egyetlen füstölőszert lehetne ehhez az időszakhoz rendelni, akkor kétségkívül a mirha lenne az. A mirha nehéz, súlyos, kesernyés, fanyar illatával és energiájával maga a megtestesült Föld, a befogadó és körbeölelő női minőség: ahol megpihenhetünk, biztonságban lehetünk, gyógyulhatunk, változhatunk. Sokan tudják, hogy az Ókorban a tömjén drágább volt az aranynál. Azt azonban már jóval kevesebben, hogy a mirha még a tömjénnél is drágább volt. A tiszta növényi gyanta fanyar illata sokakat elriaszthat, ezért érdemes valamennyit a lelket balzsamozó sztóraxból hozzátenni a rácsos edényre, de némi fahéjjal, narancshéjjal, vörös szantálfával, szegfűszeggel vagy kardamommal igazi fűszeres illatú adventi keveréket kapunk. 

Ha pedig kicsit édesebbre vágyunk, akkor válasszuk a sima mirha helyett annak édes változatát, a kevesek által ismert opoponaxot, mely az örömöt képes meghívni az életünkbe. A pálcikákat előnyben részesítők már 100% tisztaságú mirha pálcikákat is találhatnak, akár az Aromandise, akár a Fiore D'Oriente választékában, az opoponaxot azonban csak természetes füstölőszerként érhetjük el.

A sztórax mellett a másik fontos "léleksimogató" gyanta a benzoé, mely szintén csodálatosan gyógyítja a lélek sebeit. Ezért aztán nem hiányozhat az adventi-karácsonyi időszak füstölős kelléktárából sem, de természetesen nem csak ekkor használható. Illata nagyon erős és intenzív, ezért önmagában ritkán füstöljük, cserébe viszont hálásan nyújtja jellegzetes édes-vaníliás aromáját füstölőpálcikáknak, keverékeknek. Belőle is találhatunk már 100% tisztaságú pálcikás verziót. 

A nagy téli klasszikus fahéj és narancs sem hiányozhat az adventi-karácsonyi időszak füstölős kelléktárából, sőt ez utóbbit már mi magunk is „legyárthatjuk”, ha a kezeletlen bionarancs héját otthon megszárítjuk, és feldaraboljuk.

A fűszerként oly ismert fahéj illata melegséget közvetít, füstölve nyitja a szívet, ellazít, és megnyugtatja az idegeket. Így teremtve mintegy helyet a narancs által közvetített életörömnek, melynek ilyenkor gyakran híján vagyunk már. Ami pedig egységbe rendezi, az a szeretetet és megbékélést hozó rózsa. Az örök női minőség. A rózsa titka abban rejlik, hogy támogatja, és segíti az az önszeretetet, hiszen, csak akkor vagyunk képesek másokat is szeretni, feltételek nélkül elfogadni, ha magunkat szeretjük. Önmagunk szeretete elhozza számunkra a másokkal való megbékélést, az ítélkezéstől való megszabadulást, a valódi együttérzést. Önmagunkkal és a világgal. Mert akkor béke lesz a szívünkben, és béke lesz kívül is. És akkor az út végén ránk váró karácsonyt valóban a szeretet és az összetartozás ünnepeként tudjuk megélni.

Február a szerelem, a párkapcsolatok, a házasságok hónapja, a tavasz közeledtével az érzéseink még erősebbé válnak. A szerelem, az érzelmek elmélyülésében a valódi illatok segíthetnek jobban, melyek közvetlenül szívünket és lelkünket szólítják meg. Az illatok az életünkben nagy szerepet játszanak, egy kellemes emléket évek múltán is vissza tudnak idézni, sőt a történelem során számtalanszor nagy hangsúlyt fektettek csodálatos erejének. 

Sokan ismerik a szépséges Belaki történetét a Bibliából, aki elindulván hazájából, a gazdag és virágzó Sábai királyságból - mely az Arab-félsziget déli részén, a mai Oman és Jemen területén feküdt - gazdag rakománnyal érkezett Jeruzsálembe, az Ókori Kelet bölcs királyához, Salamonhoz:

"Megérkezett Jeruzsálembe igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, igen sok aranyat és drágakövet hoztak. Elment Salamonhoz, és beszélt vele mindenről, amit kigondolt. Azután adott a királynak százhúsz talentum aranyat, igen sok balzsamot és drágakövet. Soha sem hoztak annyi balzsamot, mint amennyit Sába királynője adott Salamon királynak." (Királyok 1. könyve).

Belakiról feljegyezték, hogy nemcsak szép, de nagyon okos is volt, aki jól ismerte az illatok titkát, és ezt a tudását bizonyára Salamon udvarában is bevetette. A többi pedig már történelem, a valaha létezett egyik legszebb szerelmi történet, és az általa ihletett egyik legszebb szerelmi vers, az Énekek Éneke, melyet állítólag Salamon írt Sába királynőjének.

De mit is vitt Belaki Salamonnak és pontosan miért?

Vélhetően illatos tömjént, fanyar mirhát, édes opoponaxot, balzsamos sztóraxot, különleges illatos növényeket és fűszereket, melyek az Ókorban még az aranynál is drágábbak voltak - a Sábai királyság pedig bővelkedett bennük - ebből fakadt gazdagságuk. De nem csak kereskedtek velük, hanem azt is tudták, hogyan használják őket - ez a tudás segített Belakinak, hogy a bölcs Salamon királyt maga mellé állítsa - ezzel biztosítva karavánjainak szabad útját, mert hogy ez volt a valódi célja.

A növényeket ősidők óta használják az emberek csábításra, az érzékiség fokozására sokféle formában: talizmánként, főzetként, illatos balzsamként, illóolajként vagy füstölőként. A Belaki által vitt sztórax (balzsam) ma is az egyik leggyakrabban használt afrodiziáló gyanta, jellegzetes édes-balzsamos illata szinte mindenkit elvarázsol. Kinyitja a szívet, elsimítja a gondokat, balzsamozza a lelket, akárcsak a vele rokon benzoé.
- Az opoponax - amely a mirha édes változata - édes-fűszeres illata tágítja az érzékelést, ezért gyakran találkozunk vele szerelmi keverékekben, akárcsak a mágikus illatú labdanummal, melyet füstölve az ókori krétai nők ruhájukat, a belőle készült balzsammal pedig keblüket illatosították, hogy vonzóak és ellenállhatatlanok legyenek. És tették ezt minden áldott nap.
Akkoriban a női lakóterek, hálószobák szinte elképzelhetetlenek voltak illatok nélkül: tömjén, mirha, cassia (fahéjvirág), ámbra - manapság ezt már a növényi ambrettával helyettesítjük - rózsa, jázmin: a jó illatok a ház urát is elvarázsolni voltak hivatottak.
Más földrészeken, más kultúrákban természetesen más növényeket használtak: az amerikai kontinensen ilyen volt például a guajakfa, a kakaóbabhéj, a muira puama (potenciafa) vagy a damiana, ez utóbbit a mai napig is előszeretettel keverik a koktélokba a karibi térségben és Mexikóban.

S hogy kis hazánkban mit használhattak az asszonyok? Erről a fennmaradt népdalok árulkodnak:

„Hej, tulipán, tulipán, teljes szegfű, szarkaláb, tele kertem zsályával, szerelemnek lángjával. Nyisd ki rózsám kapudat, hadd kerüljem váradat, rózsafának illatja, az én szívem biztatja.”

A szerelmet hozó, vágyfokozó füstölőkeverékekben, pálcikákban tehát ezekkel a növényekkel találkozhatunk, melyek közül manapság az egyik legkedveltebb az ambrózia. Édes-balzsamos illata mindenkit elvarázsol, kinyitja a szívet, ellazít, és felemel. Füstölőpálcika és szív formájában is elérhető - ez utóbbit rácsos edényen vagy faszénen füstölhetjük.