( Cedrus libani )

 A cédrus név a görög "kedron" szóból származik, mely az illatos fát adó növények gyűjtőneve volt. Az ókorban Libanon hegyoldalait sűrű cédruserdők borították, melyekből mára alig maradt valami. Idővel ez a cédrusfajta az egész mediterrán térségben elterjedt. Az ősi iratok szerint Jeruzsálemben Salamon temploma belül teljesen cédrusfával volt beborítva. Hajó- és házépítéshez, szarkofágokhoz használták, és az ókori népek szent faként tisztelték. Mezopotámiában Ea vagy más néven Enki, a vizek istenének szent fájaként tartották számon. Egyiptomban úgy tartották, hogy a cédrus elpusztíthatatlan, ezért cédrusfából készült szekrényekben őrizték az értékes papirusztekercseket, vagy egyenesen cédrusfába vésték bele a hieroglifákat. A halottak balzsamozásnál a cédrusfa olaját beleinjekciózták a testbe, hogy tartósítsák vele. A cédrusolaj ezen tulajdonságáról Dioskurides is említést tesz: szerinte a cédruskivonat különösen jól tartósítja a halottakat, ártalmas viszont az élő testre. Ahonnan még ismerős lehet számunkra ez a fa: a világhírű kubai szivart is cédrsufából készült dobozokba csomagolják.
Elfüstölve a meleg, fűszeres illatnak erősítő, harmonizáló hatása van, mely erőt ad, és megvéd bennünket a rémálmoktól. A tekintély és a jólét füstölőszere, mely egyszerű fizikai szinten hatásos védelmet nyújt a molyok ellen is.

ELEM: FÖLD

SÚLYPONT: ÉRZELEM ( LÉLEK )