( Styrax tonkinensis )

A gyantát adó növény sok helyen, így a Földközi-tenger térségében, Közép-Keleten, Indiában, Indokínában, Thaiföldön ( régi nevén Sziám ) és Szumátra szigetén is megtalálható. Már az ókorban is igen keresett anyag volt, élénk kereskedelmet folytattak vele. A régi Egyiptomban a hét balzsamolaj egyike volt, melyet a halottak bebalzsamozásánál használtak, magát a benzoét pedig "Setsch-Heb"-nek, azaz "ünnepi füstölő"-nek nevezték.
Indiában ezt a füstölőt vallási rituálék során, rossz szellemek távol tartására, fekete mágia ellen, és veszély, szerencsétlenség elhárítására használták. A muszlim ceremóniákon a benzoét, aloét, szantálfát és pacsulit égetik, így a lelkek az égbe szállnak. Az arab mágia a benzoét jövendölésnél és a dzsinnek, a tűzszellemek előhívására használja.
Az indiai, tibeti, kínai és japán buddhisták is ezt a füstölőt használták a a Buddhának szentelt füstölőáldozatoknál.
A benzoét néha az intellektus füstölőjének is nevezik, mivel frissen tartja a szellemet. Illatának csábító és euforizáló hatása van, energiát ad, elűzi a negatív gondolatokat, lelki nyugalmat és békét nyújt.
Európába a 15. században került, ahol elsősorban tinktúraként használták, külsőleg ekcémánál, gombás fertőzéseknél és sebkezeléseknél, belsőleg pedig nyákoldó hatása miatt. 
Ami a különböző fajtájú benzoékat illeti, mind színben, mind pedig illatban elég különbözőek, jelenleg általában 3 fajtája kapható:
1. BENZOE SUMATRA: szürkés gyantaszemek, erőteljes friss, fűszeres illattal
2. BENZOE SUMATRA MANDULA: narancsvörös színű gyantaszemek, erőteljes édes-fűszeres-vaníliás illattal
3. BENZOE SIAM: sötét vöröses-barnás gyantaszemek szintén erőteljes édes-fűszeres-vaníliás illattal.

Igen erőteljes illata miatt a benzoét elsősorban keverékekben használjuk, jól füstölhető együtt tömjénnel, mirhával, szantálfával, labdanummal, tonkababbal.

ELEM: VÍZ

SÚLYPONT: ÉRZELMEK ( LÉLEK )