( Bursera spp. )

A COPAL vagy magyarosítva KOPÁL gyanta igen sok féle lehet, mind lelőhelyét, mind kinézetét és illatát illetően. A kopálgyantát adó Bursera fajták megtaláhatók Ázsiában ( pl. manilai kopál ) és Afrikában ( pl. kongói kopál ) is, de klasszikusan egy közép-amerikai balzsamfa gyantáját hívták az aztékok copalcoahuitl-nak, amit az "istenek eledelének" tartottak, és szentként tisztelték.
A származási helyen túl általában 2 csoportját különböztetjük meg a kopálgyantáknak, mégpedig a világos és a sötét ( fekete ) kopálokat.
A világos kopált az ősi közép- és dél-amerikai kultúrák tisztításra és a tisztánlátás erősítésére, és szent mivolta miatt pedig általánosan szinte mindenféle rituáléknál használták. A népi gyógyászatban is ismert volt a fájdalomcsillapító hatása pl. fogfájásnál, vagy jó ellenszernek vélték hasmenés ellen. Az esőerdők sámánjai bizonyos fajtáit az eksztázis eléréséhez használták. De a népi hitvilágban még ma is védelmezőként füstölik fekete mágia és boszorkányság ellen.
A fekete kopált a maják Cauiztan Copal-nak nevezték, és azt tartották róla, hogy az Éjszaka Jaguárja hozta el az embereknek. Hagyományosan az ősökkel való kapcsolatfelvétel ( túlvilág ) segítésére és a jó szellemek előhívására füstölték. A fekete kopálok misztikus, balzsamos-fűszeres illata segít árnyoldalaink integrálásban, és jó kísérőnk lehet életünk olyan fázisaiban, amikor a transzformáció a cél, hogy ne veszítsük el a talajt a lábunk alól.
A kongói kopál is inkább ez utóbbiak közé sorolható, még ha nem is olyan sötét, mind a Copal Negro vagy a Saumerio.

ELEM: FÖLD

SÚLYPONT: ÉRZELMEK ( LÉLEK )