( succinum )

A borostyán egy fosszilis gyanta, mely a harmadkor ( 20-200 millió évvel ezelőtt ) tűlevelű fáiból csöpögött. A folyók a tengerbe mosták, ahol aztán üledék képződött belőle, most pedig a tenger borostyán formájában adja ki. Leggyakoribb lelőhelye a Baltikum, de magát a gyantát és annak különböző felhasználási módjait más kultúrák is ismerték.
Az ókori Görögországban a borostyánt "elektronnak" nevezték - innen származik az elektromosság szavunk is - mivel a gyanta dörzsölésre elektrosztatikussá válik. Az ókori görögök és az egyiptomiak a naphoz rendelték, amely összekötötte az embereket a nap isteneivel, és a megújulás valamint a szellemi felmelegedés atmoszféráját teremtette meg. A szufik pedig a szív felszabadítására füstölték.
A középkorban "mindentgyógyító" szerként tisztelték, füstölték vesekő, pestis, kolera és epilepszia esetén, valamint tinktúrákat, kenőcsöket készítettek belőle. A borostyánolajat még ma is sok kelet-európai országban használják reumatikus panaszok, fejfájás vagy meghűléses betegségek esetén. Borostyánnyakláncot adnak a gyerekekre a fogzás támogatására, vagy borostyánékszert hordanak az izületi betegségek megelőzésére, gyógyítására.
A hagyományos kínai orvoslásban ( HKO ) füstölését hatékonynak tartják félelmek, álmatlanság, feledékenység és görcsök esetén.
Mivel a borostyán gyanta elfüstölésekor erősen ionizálódik a levegő, ezért kiváló a tisztító hatása, és nagyon jó az elektroszmog ellen is. Mai világunkban ez különösen aktuális, ezért érdemes gyakran füstölni, akár úgyis, hogy csak egy morzsányit teszünk egy-egy keverékhez.

ELEM: TŰZ

SÚLYPONT: SZELLEM