( Juniperus communis )

Az örökzöld borókacserje/fa az egész északi féltekén megtalálható, Észak-Ázsiában ugyanúgy, mint a Baltikumban, Észak-Európában vagy Kanadában. Kb. 6 méter magasra nő, bogyói az első évben még zöldek, és csak a második-harmadik évben sötétednek be. Ezután lehet őket csak leszedni és felhasználni. A termését évezredek óta használják a népgyógyászatban, húgyuti, gyomor és bélfertőzéseknél, férgesség esetén, valamint köszvény, reuma és sokizületi gyulladás gyógyítására. Állítólag jól segíti a sebgyógyulást és kiírt minden nemkívánatos parazitát a szervezetből.

Bogyóját ételekbe fűszerként, de pálinkafőzéshez is használják. Hajtásával és fájával együtt az egyik legrégebbi füstölőszerek egyike, a sámánisztikus hagyomány elmaradhatatlan alapanyaga. Füstje jótékony és erősítő hatású, mágikus védelmet ad, megvéd a fertőzésktől, de akár a mérges kígyóktól is. A középkorban a borókabogyót a temetéseknél füstölték, hogy az elhunyt lelkétől távol tartsák a rossz szellemeket és az ördögöt. Erős "FÉNYENERGIA"-hordozó, erősíti a figyelmet, a bátorságot, élénkítő, aktiváló, izgató hatása van. Az izzasztókunyhók elmaradhatatlan füstölőszere.

A borókafa illata a leglágyabb, mind a hajtásé, mind pedig a bogyóé erősebb,  finom, lágy-fűszeres illat, melyet füstölhetünk magában, de akár a bogyóval és a hajtással együtt is, pl. kopállal.

ELEM: TŰZ

SÚLYPONT: SZELLEM