( Flores cassie )

 A szubtrópusi fahéjfának két fő típusa van, az egyik Dél-Kínában ( cassia ), a másik pedig Sri Lankán ( Ceylon ) honos. Ezen kívül megtalálhatjuk még Indiában, Burmában, Vietnamban, Laoszban is. A dél-kínai fahéj ( cassia ), amely az amerikai konyhában nagyon népszerű, inkább csípős, és legalább 1 mm vastag, fás, míg a ceyloni sokkal vékonyabb, papírszerű és enyhébb ízű. Európában ez utóbbi az ismertebb, és ezt tartják a valódi fahéjnak is. A fahéjvirágot a dél-kínai fahéjfáról ( cassia ) szedik, ami a legrégebbi Kínában termesztett haszonnövények közé tartozik. A sokat dicsért fahéjvirág gyógyászati felhasználása nagyon sok kórképnél már majdnem legendás. Fűszerként az utóbbi évtizedekben Európában is előtérbe került. 4000 évvel ezelőtt jött a cassia Egyiptomba és Görögországba. Az egyiptomiak a múmiák bebalzsamozására használták és füstöltek vele.

Füstöléskor segít a stressz feloldásában, a biztonság érzését közvetíti és megnyitja a szívet. Feloldja a lélek merevségét, keménységét. Az álmokat és fantáziákat felébreszti és szerencsét, sikert hoz magával. A füstje távoltartja a rovarokat.  A kis darabkák, melyek illata nem annyira édes, mint a fahéjé, inkább borsos-fűszeres, jól füstölhetők önmagukban, de nagyon jól keverhetők kardamommal, vasfűvel, ámbrafával, korianderrel, szantálfával, fahéjjal, fekete ürömmel, tulsival, babérral, sztóraxxal, damiánával stb. Szerelmi keverékek gyakori összetevője.

ELEM: TŰZ

SÚLYPONT: TEST