( Peumus boldus )

A boldó egy kb. 6 méter magasra növő, cserjeszerű, örökzöld fa, amely eredetileg Chile magasabb régióiban őshonos, de manapság már egész Latin-Amerikában termesztik. Egész évben virágzik, levelét pedig már több mint 10.000 éve használják gyógyításra, füstölésre. Chilében és Bolíviában a népi gyógyászat elmaradhatatlan alapanyaga, akár úgy, hogy az emésztés serkentésére fűszerként teszik az ételekbe, vagy tinktúraként reuma és nemi betegségek, vagy pedig borogatásként fog- és fülfájásra használják. Teát is főznek belőle, melyet máj és epepanaszok esetén isznak. Az indián tradícióban kopállal füstölik alvászavarok és idegi panaszok esetén, vagy fenyőgyantával légúti megbetegedéseknél, de az indián sámánok boldólevéllel füstölnek egy tisztító-gyógyító rituálé keretében szellemi betegségek elűzésére is. Kiválóan alkalmas tisztító, " világosító", kiegyensúlyozó füstölésre, akár önmagában is ( némi kopálgyantával természetesen ), de finom, fűszeres komponense is tud lenni keverékeknek, pl. tömjénnel, cédrussal, damianával, citromfűvel. Illata egészen különleges, egyszerre mentás, kámforos és fűszeres, mint a babérlevél, de a szőlő aromája is kiérződik belőle.

ELEM: LEVEGŐ

SÚLYPONT: SZELLEM