( lavendula angustifolia / officinalis )

A levendula az egyik legsokoldalúbban, legváltozatosabban használt finom illatú gyógy-, fűszer- és dísznövény. Európában a rómaiak terjesztették el, s míg ők elsősorban illatosításra, szépségápolásra használták, addig a középkori kolostorok kertjeiben főleg gyógynövényként termesztették, kiváló nyugtató, görcsoldó és vérnyomáscsökkentő hatása miatt. Füstölőanyagként fertőtlenít, tisztít, valamint megnyugtatja az idegeket, elsimítja az érzelmi problémákat és jó kedvre derít. A levendulavirág füstölése után tisztaságot, harmóniát érzünk, és hogy az érzelmi életünk egyensúlyba került. Finom virágos illatát sokan szeretik, és azon füstölőanyagok közé tartozik, melyek illata mind füstölve és mind pedig illóolajként ugyanolyan ( ellentétben például a rózsaszirommal vagy a narancshéjjal ). Ha valaki nagyon szereti, akkor magában is füstölheti, de egy kis kopál vagy sandarak gyantát érdemes alá tenni. Leggyakrabban azonban keverékekben használjuk, ott is óvatosan, mert illata igen jellegzetes és intenzív. Zsályával / fehér zsályával együtt füstölve egy csodálatos fényhozó, tisztító keveréket képez.