A SZÁLAFA ( Shorea robusta ), az indiai szubkontinens északi részén, Észak-Indiában, Nepálban, Burmában honos. Erdőalkotó fafaj, de a templomkertekben is gyakran találkozhatunk vele, mert a buddhisták szentként tisztelik, hiszen Mahajana királyné egy szálafa ágába kapaszkodva szülte meg Sziddhárta Gautama herceget. Ezért aztán azt tartják, hogy a szálafa az istenek otthona. Magát a fát ősidők óta használják különféle gazdasági-építkezési célokra, gyantájának pedig erős tisztító hatást tulajdonítanak. A néphagyományban az emésztés elősegítésére valamint a gonorrea gyógyítására használták, belsőleg is. Fája gyakori alapanyaga a füstölőpálcikáknak. Édes-fűszeres illata megtisztítja körülöttünk a teret, bensőséges hangultatot teremt, ezért szerelmi füstölésekhez is alkalmas. Elsimítja a gondolatok és az érzések közötti ellentétet, ezáltal egységbe rendez bennünket, valamint a belső középpontunkba visszavezetve erősíti belső erőnket.
Gyakran hívják tibeti tömjénnek is, mert a tibeti buddhista hagyományban hasonló szerepet tölt be, mint a keresztény kultúrkörben a tömjén, bár botanikailag a két növénynek semmi köze nincs egymáshoz.